„Légy jobb ember, és tudd, hogy ki vagy, mielőtt valaki újjal találkozol, akitől azt reméled hogy ismer téged.”
„A sors talán azt akarja, hogy sok nem megfelelő emberrel találkozz mielőtt megismered az igazit, hogy mikor ez megtörténik igazán hálás legyél érte.”
„Ne vesztegesd idődet arra, aki nem tart téged érdemesnek arra hogy veled töltse.”
„ Az elveszíthetetlent markolássza!
Egész szive a tenyerében lüktet,
oly egyetlen egy kezében a kő,
és vele ő is olyan egyedül lett.
Nem szabadul már soha többé tőle.
A víznek fordul, messze elhajítja.
Hangot sem ad a néma szakítás,
egy egész tenger zúgja mégis vissza.”
„Sok szék közül a földre esni, de mit lehet ilyenkor tenni? Azt az egyet örökre elfelejteni...”
„Nap ragyog az égen, szívemben zord sötétség lészen.
Emlékszem a napokra, mikor szavaid lelkemet csiklandozta.
Neked adtam a szerelmem, de te elárultál, mikor a két szép
szemedre éheztem. Felnéztem a sötétségbe, s láttam, hogy
egy közülük a jövőm része. Még csak pislákol és keresi azt
a tüzet, amely kicsapongó lángjaival érzelmeket fűthet.
De a felhő betakarja bolyhos pamacskáival, így ráébredek, mindez tévedés volt csupán, pokol átkaival.”
„Élni nehéz, de szeretni muszáj.
Emlék volt minden, szenvedély és viszály.
Elmentél, de visszanézni nem mertél.
Féltél a múlt kísérteni fog, egy emlékként,
Ami megtörtént, valahol bent,
Bent a szívedben.”
„Mert rád várni olyan, mint esőre aszályban. Hasztalan és időrabló.”
„Menj tovább
ma egy új nap vár, új nap vár.
Bármi volt
csak a múltad már, múltad már.
Bánni kár
amit megtettél, megtettél
Hív az út
amit megleltél.”
„Még most is minden percben hozzád rohannék,
még most is így tennék de tévednék.
Még most is igaznak hitt minden hazug szó,
De a szívem most már tőled fényévekre jár...”
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
