„Szádon megelégedett íz szalad csücsörítve,
Majd széles ívet formál kedvesen nevetve,
Akkor belélegzed végtelen mély gyönyörödet ,
Szép hajnalt csókolva bőrödre köszöntelek!...”
„Hogy együtt vagyunk, az oly jó,
Mert szerelmünk egy nyugalmas menedék
Szívünk dalolgat a napsugarakkal,
Csókjainkon át...”
„Így maradjunk egyként szállva,
Fütyülve most a Világra!
Mert a csókod Csillagkincsem
A Mindenségbe repít engem
A sötétben fénnyé válunk,
S a Végtelenig meg sem állunk!...”
„-Tem! - mondta.
És felnyújtotta a száját-
Egy nagy, heves erő átkarolta, valaki mintha azt mondta volna:Sven!
Aztán egy izzó száj tapadt a szájára, mintha az égből hullott volna le egeydül neki, összetapadtak és a világból nem maradt semmi, de semmi a számukra, csak ez.Swen mintha nagyon messziről érezte volna, hogy egy édes, jó erő egy kicsikét emeli.
Aki csak arra ment, mindenki kitért nekik, s aztán visszanézett.
-Irgalmas Isten, de szép!”
„A csókod festi kékre az eget,
szemed színétől zöldülnek a fák.
Nélküled üres minden képkeret
És világtalan az egész világ!”
Úgy van talán: szép a világ, s jó,
Mi vagyunk satnyák, betegek,
Jégfagyos csókokban fogantunk
S a fagy a lelkünk vette meg.
Szent kéj a csók, s szent az élet
A párzás végtelen sora
S átok a csók, átok az élet,
Ha nincs a csókoknak mámora.
Egy csók volt csupán semmi más
ajkaink érzéki tánca,
De hogy lejtett íly táncot ha nem
volt érzelem mely kiváltsa?
Jogos a kérdés a válasz fontos
de mindkét fél tagad,
Isten tudja mi lesz ebből ha a
két ajak újra egymásnak tapad.
„Álmomban mindig egészen enyém vagy.
S hiszem fönn is néha, hogy megcsókoltalak.”
"Egy törvényes csók sosem ér fel egy lopott csókkal!"
"Kopog az eső az ablakon, bár lenne minden cseppje csókod az ajkamon. Dörög, villámlik, háborog az ég, nem tudom meddig bírom nélküled még."
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
